ÍRTA: JASMINKA GRUNICIC
Az ember élete tele van kihívásokkal. Azt hiszem, Isten azért adja azokat a nehézségeket, mert szeret minket és azt akarja, hogy fejlődjünk. Emlékszem, amikor rájöttem arra, hogy ha szeretem a jót, vele együtt jár a rossz is, ha akarom a szerelmet, vele jár a fájdalom is, ha sikeres akarok lenni, meg kell tanulnom feldolgozni a sikertelenséget. Ez a meztelen igazság. Nincs világosság sötétség nélkül, nincs bátorság félelem nélkül, nincs boldogság szomorúság nélkül, nincs rend káosz nélkül.
Mert az ellentétek teremtményei vagyunk. Hogyan is tudnánk értékelni a megkönnyebbülést, ha előtte nem lett volna feszültség? Kell a hasonlat. Igen, kell valami kiinduló pont, kellenek azok a pillanatok, amikor egy pillanatra megállunk és visszanézünk, majd figyelmesen szétnézünk magunk körül: hova jutottunk el, kivel találkoztunk, mi mindent győztünk le, mivel küzdöttünk meg és melyek azok a pillanatok, amelyeket soha nem feledünk. Kell ez egy emberi léleknek.
Sokan azt tanítják, hogy ne hasonlítsd magadat össze másokkal, mert minden ember egyedi. Ezt az állítást csak részben fogadom el. Hiszen honnan tudná értékelni az ember az eredményeit, ha nincs mivel vagy kivel összehasonlítania? A baj talán ott van, amikor folyamatosan hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, hogy olyan érzések is előtörhetnek, amelyek elveszik a figyelmet a fejlődésünkről. Ha látom mások sikerét, lehetek dühös, irigy, csodálkozó, szomorú, büszke, elismerő vagy elfogadó. Ezek mind olyan érzések, amelyek lényünk részei és szükségünk van rájuk. Az egyensúly akkor fog megborulni, ha nem ismerjük önmagunkat és beleragadunk egy-egy érzésbe, amely elvisz a végletekig. Amikor egy-egy helyzet élő mocsárrá válik és nem tudunk belőle kijutni. Na, ekkor van baj. Isten gondoskodott a megoldásról. Ilyen helyzetekben is egyensúlyt teremt, mert az gyógyít.
Emlékszem arra, amikor kezdő vállalkozó voltam. Talán én voltam az egyetlen üzleti tanácsadó ezen a térségen. Tudtam mit jelent piacot hódítani és készen álltam a kitartó munkára. Amivel nem számoltam, hogy egyedül leszek és ez nem fog előnyt jelenteni a számomra. Több mint egy évig hiába magyaráztam, hogy mi az amivel foglalkozom. Azt hiszem, hogy még én sem tudtam megfogalmazni pontosan, hát akkor hogyan várhattam el az ügyfelektől, hogy megértésék a lényeget és miért lenne jó nekik az én szolgáltatásom. Egyik pillanatról a másikra, a semmiből megjelentek a különböző coachok, tanácsadók, trénerek. Visszatudom idézni azt az érzést, hogy egyszerre voltam haragos, csalódott, szarkasztikus és elszánt. Az életbenmaradás vitt rá arra, hogy elkezdjek gondolkodni a megoldáson. Ezzel együtt megtörtént az áttörés. Megváltozott a fókusz és már volt utam, ahol nem csak tapogatóztam, hanem követtem és mentem előre.
Visszanézve erre az időszakra, biztosan állíthatom, hogy az ellentétek vittek előre. Rövid időre beleragadtam az önsajnálatba, káosz volt a gondolataimban és az érzéseimben, viszont a folyamat, a fókuszpont, a mozgás elvitt a megoldásig.
Amit ma biztosan tudok, hogy pontosan ezek az ellentétek a javamra váltak, mert a düh, a szomorúság és a csalódottság után jött a megkönnyebbülés, az öröm és a sikerélmény. A környezet számára is volt lehetőség arra, hogy összehasonlítson bennünket és arra, hogy döntsön. Egyik a másik nélkül nincs, nem létezik. Csak akkor tudjuk megnevezni mi a jó, ha ismerjük a rosszat, csak akkor tudjuk, hogy világos van, ha előtte sötétben voltunk, csak akkor látjuk a fényt, ha ott az árnyék is. Ez nem csak természeti törvény, hanem gazdasági is. Igy működik tökéletesen a világ.
Mert minden hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka és minden rend előtt káosz uralkodik. Minden feszültségre válasz a megkönnyebbülés. Ez a világ rendje és marad, amíg csak élünk.
