ÍRTA: JASMINKA GRUNIČIĆ, ÜZLETI TANÁCSADÓ, ÉRTÉKESÍTÉSI TRÉNER
FOTO: PIXABAY.COM
Visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor a gyerekeim elindultak az első osztályba. Boldogok voltak, hogy ezután tankönyvekkel teli iskolatáskájuk lesz és meg fognak majd tanulni írni és olvasni. Viszont a tanszerek mellett szükség volt az elszántságukra és az akaraterejükre is. Az első néhány hónapban az ÁBC betűit tanulták. Ezután a betűkből szótagokat alkottak, majd a szótagokból szavakat, a szavakból pedig mondatokat szerkesztettek. Mindezt addig ismételték, amíg az írás-olvasás rutinossá nem vált.
Mi felnőttek talán erre azt mondanánk: Ez könnyű!
Ha egy elsős diákot megkérdeznétek mit gondol a betűk tanulásról, meglehet ezt válaszolná vissza: „Uh, a tanító néni feladta a házi feladatot, meg kell tanulnom ezt is, ezt is…”Lefordítva ez annyit jelent: ”Időt és energiát kellett belefektetnem, hogy megtanuljam a betűket. Ismételnem kellett újból és újból, gyakorolva az olvasást minden nap.”
A környezetünk nagy szerepet játszik a gyerekkori szokásaink kialakításában. Az első mátrixunkat a szüleink állították fel, amely alapján gyorsabban és könnyebben jutottunk el a célig. Visszatérve az elsős diákra, kialakítható szokásá válhat az, hogy a házi feladata mellett minden nap elovas egy-egy oldalt a kedvenc könyvéből. Így naponta fogja gyakorolni az olvasást. Amikor felnövünk, a helyzet egy picit megváltozik. Most már mi alakítjuk ki a szokásainkat. Felelősséget vállalunk a viselkedési mátrixunkért.
Ismételjük el újból a fenti mondatot: „Ez könnyű!”
Ahhoz, hogy ezt a mondatot ki tudjuk mondani fontos, hogy egy picit mélyebbre ássunk.
A könnyedséget rutinossággal érhetjük el,
a rutinosságot ismétléssel biztosítjuk,
ismételni csak rendszerességgel lehet,
a rendszerességtől és a fegyelmezettségtől függ a részletes és az egyértelmű terv követése,
a terv kidolgozását egy konkrétan megfogalmazott cél előzi meg,
a célra irányuló figyelem a jövőképünktől függ,
a jövőkép a képzelőerőnk eredménye,
a képzelőerőnket a gondolataink irányítják.
Így jutunk el a lényeghez.
Mindannyian rendelkezünk kialakított viselkedési formával, egy mátrix-al ami alapján döntéseket hozunk nap mint nap. A viselkedésünk nem más, mint a gondolataink tükörképe. Képesek vagyunk eldönteni azt, hogy melyik gondolattal fogunk foglalkozni. Ilyenkor születnek meg a tervek. A jó hír az, hogy ez alapján ki tudjuk alakítani a saját mátrixunkat, hogy eléjük a megfogalmazott céljainkat. Tőle függ a sikerünk és az eredményességünk. Nézzük meg két példa erejéig, hogyan tudjuk ezt elérni:
Ha azt gondoljuk magunkról, hogy valamit nem érdemelünk meg, igazunk lesz. A képzeletünkben egy sikertelen ember fog kirajzolódni. A gondolatok erejével átprogramozzuk magunkat és a célok megvalósítása elérhetetlen lesz. A tervezés lényegtelenné fog válni, majd a rendszertelenség és a rutinosság hiányában el fog maradni a siker is. Végül azt fogjuk mondani: ezt lehetelen volt megcsinálni!
Most fordítsunk a sorrenden. Képzeljük el magunkat olyan személynek, aki egészséges önbizalommal rendelkezik. Vizualizáljuk azt a pillanatot, amikor elértük a célunkat. Képzeljük el magunkat abban a pillanatban, hogyan fogunk viselkedni, hogyan fogunk kinézni, mit fogunk hallani, milyen érzéseket fog ez belőlünk kiváltani. Szinte lehetetlen, hogy ne érjük el amit szeretnénk, mivel beprogramoztuk magunkat a cél irányába! Ki fognak rajzolódni a terv konkrét lépései és folyamatosan fogunk haladni a cél felé. Ez könnyűnek tűnik, ugye?
Az én mátrixom a rendszeresség. Reggel 6 órakkor ébredek. Magamra szentelek egy órát, amikor is megiszom a teám és közben olvasok egy könyvet. Felkészítem magam arra a munkanapra. 7-től 11 óráig az az időszak, amikor kreatív munkával foglalkozom. Ekkor írok, készülök az előadásokra és új dolgokat alkotok, amelyek hozzájárulnak a munkám sikerességéhez. 11 órától az ügyfeleimnek szentelem magam, 17-től 21 óráig pedig az az idő, amikor az otthonunkban a családommal vagyok. A legvégén, a munkanapom utolsó órája újból az enyém, amikor a következő napot tervezem.
Tulajdonképpen, mindegy melyik mátrixot választom. Az a fontos, hogy rendszerességet építsek ki, amely a sikeresség természetes útjává válhat.
Mi lesz akkor, ha megbotlok és hibázok? Mi történik akkor, ha pl. nem fekszem le időben vagy elhúzódik az az idő amit az ügyfeleimnek szenteltem? Nem fog történni semmi különös. Ez csak egy apró figyelmeztetés, hogy a mátrix keretein kívül vagyok. Fontos, hogy visszaálljak az eredetihez, amely a siker felé visz.
Meglehet, azt fogjátok mondani: ok, de mi van akkor, ha közben a céljaim megváltoznak? Akkor változtasd meg a mátrixod. Változtass a programon, programozd újra magad. Fordítsd a figyelmed a kiválasztott célra és fokuszálj a jövőképedre.
